Előfordul, hogy kormányzati politikusok országuk gazdaságának növekedését vagy éppen mérséklődését az autóversenyek eseményeihez hasonlítják, ami nálunk nem vált be. Hiszen a világjárvány időszakában is csupán hiú ábránd maradt a kanyarban előzés, mert a számolatlanul kiszórt úgynevezett "helikopterpénzek" haszontalannak bizonyultak, "elégtek". A megfelelő pályára rátalálni képtelen, még a növekedés "rajtkockáját" is rendre elvétő Nagy Márton-féle gazdasági stratégia a folyamatos önámítás csapdájába esik. A 2025-re megálmodott repülőrajt már januárban is szerepzavarban volt. Ugyanis a kifejezés arra vonatkozik, hogy a versenyzők meghatározott távolságból indulnak el, s a rajtvonalon való áthaladás pillanatában már teljes lendületben vannak. Gazdaságunk azonban csak átcammogott az évváltáskor ezen a rajtvonalon. Orbán Viktort mindez egy önellentmondásnak is beillő kijelentésre késztette: "Nem ígérgetünk, hanem dolgozunk és teljesítünk." S valóban teljesítettek: kifizettek 1700 milliárd forintnyi kamatot a lakossági állampapírok után. Amit a kormányfő úgy élt meg, mintha a megszolgált kamatok esedékes kifizetésével az államkincstár hozzájárult volna a fogyasztás növekedéséhez. Nyilvánvalóvá, hogy a NER abban a hitben élt, hogy a repülőrajt "megolajozására" szolgál majd ez a valóban tekintélyes összeg. Mivel a nemzetgazdaság minden ága vergődik, így a kormány abban reménykedett, hogy ennek az 1700 milliárd forintnak tekintélyes részét a lakosság elkölti. A remény azonban hamar elillant, az év közepére a kiskereskedelmi forgalom, a lakossági fogyasztás növekedése csak alig látható, halvány életjeleket mutatott, olyan négy százalék felett beragadt infláció mellett, amelynek növekedése a nyári hónapokban biztosra vehető.A kudarc oka Orbán Viktor szerint: "Hosszú a kifutópálya, szoktam mondani. Ugye, egy egész országról beszélünk, szóval legalább tízmillióan ülünk a gépen, kell egy kis idő, amíg az felemelkedik." A kormányfő lassan feleszmél: az új "géphez" új férfi kell!
