Egy szép áprilisi napon, 1954-ben Borbándi Gyula, a Szabad Európa Rádió és a Látóhatár folyóirat munkatársa felkereste az Ohio állambeli Oberlinben Jászi Oszkárt. A két emigráns elemezte a nemzetközi politika folyamatait, és újra meg újra visszatértek forrón szeretett hazájuk sorsára. Borbándi Emigránsok című visszaemlékezése szerint Jászi meleg szavakkal szólt az 1930-as évek falukutató mozgalmáról. Jászi nem látott tartalmi különbséget a századelő polgári radikalizmusa és a másfél évtizeddel később színre lépő népi mozgalom között. Mint Borbándi írja, az idős Jászi „az oberlini nappali szoba sötét, nagy asztalánál arról beszélt, hogy milyen fontos és szükséges, hogy a hajdani polgári radikalizmus és a még eleven népi radikalizmus hívei összefogjanak, ne egymás ellen, hanem egymással karöltve dolgozzanak azért, hogy Magyarország visszanyerje szabadságát, és a demokratikus államok családjának tagjává váljék.”
