A szakértőt – egyebek között – a szóhasználata különbözteti meg a politikustól. A politikus nyugodtan mondhatja (mondja is), hogy ezt vagy azt „kell” csinálni a választások után, ha a köztársasági elnök (a bíróság, az alkotmánybíróság stb.) a népakaratnál fontosabbnak érezné a kiválasztók/kinevezők iránti lojalitást. Nem légből kapott feltételezés, hogy ilyesmi előfordulhat: azért vannak ott, hogy fontosabbnak érezzék; arra lettek kiválasztva, és meg is mutatták párszor, hogy nem hiába. De azt, hogy hogyan „kell”, az ilyen helyzetet megoldani, csak a politikus mondhatja meg. Nála ugyanis ez a deklaráció része a politikai programnak, amelynek a megvalósításához választói felhatalmazást kér. A választó meg vagy így szavaz, vagy máshogy, de az a tisztességes, ha nagy vonalakban azért ismeri, hogy mi a választék.
