Alig több, mint fél évvel ezelőttig létezett egy világgazdaság, amely jól-rosszul, időnként köhögő motorral, de működött. A lefulladások hátterében geopolitikai konfliktusok (háborúk), járvány vagy túlkínálati piaci események álltak. Ezek a válságok legtöbbször előre láthatók voltak, nem órák alatt teljesedtek ki, miként a talpra állás sem így történt. Úgy tűnik, ennek a világnak egy időre vége. Helyette az egész világgazdaság attól retteg, hogy egy narcisztikus pszichopata, az USA elnöke milyen váratlant lép. Ezekre a lépésekre a gazdaság legfontosabb mérőműszerei, a tőzsdék úgy reagálnak, mint a részeg masiniszta által vezetett gőzmozdony nyomásmérője. És egy-egy hatalmas elmozduláshoz néha elég az elnök egyetlen elejtett mondata, máskor pedig az egész világ legszélesebb nyilvánossága előtt, zajos cirkuszi külsőségek közepette kerül sor azokra a bejelentésekre, amelyek a világ elleni vámháború nyitányát jelentik. Utóbbival természetesen az április 2-i „felszabadulás napjára” utalok, még akkor is, ha a méteres bemutatótáblára írt vámtételeknek már a fele sem igaz.
