Hét hónappal a választások előtt úgy figyeljük a pártok népszerűségére vonatkozó közvéleménykutatási adatokat, mintha legalábbis kiolvashatnánk belőlük a jövőt. Holott, mint azt az elmúlt másfél év is megmutatta, ennyi idő alatt történhet bármi, na meg annak az ellenkezője is. A politikusok úgy csinálnak, mintha elfelejtették volna a sokat idézett bonmot-t, miszerint nem közvéleménykutatást kell nyerni, hanem választásokat. Ez leginkább olyankor jut eszükbe, amikor számukra kedvezőtlen adatok látnak napvilágot. Olyankor viszont nem riadnak vissza a személyeskedéstől sem.
