akkoriban az ideje nagy részét azzal töltötte,hogy leveleket kezdett meg a laptopján, enneksem örültek nagyon a nővérek, hogy egyáltalánvan neki ott bent egy laptopja, de a főorvosasszony megengedte, „munkavégzési okokból”,ez volt a magyarázat, dehát milyen munkát kellegy ilyen fickónak laptopon végeznie, így ismétlegalább gyanús, de inkább aggasztó jelenséggévált az osztályos személyzet számára, az irkálópizsamás ember a laptopjával, akitől a szökéssem áll távol, mi van, ha egész nap csak egyostoba számítógépes játékhoz püfölia billentyűket, ami amúgy iscsak tovább hiszterizálja?de a főorvos asszonynakkell tudnia, hogymit csinál.közben ő maga is egyre bizonytalanabb lettabban, hogy tényleg leveleket ír-e, vagy csaka mozdulat ismétlődik benne, ahogy a kurzorpislog, mintha figyelné őt, mintha számolná,hányszor törli ki ugyanazt a mondatot, amelysosem akar a végére érni, szóval önvallomás,magyarázkodás, vagy csak valami tárgytalanmellébeszélés, ezt már rég nem tudta, hogykinek írna, hogy ki olvasná el, vajon akarná-ebárki, hogy őt olvassa, vagy jobb lenne, hacsak a gép mentené el a félbehagyott sorokat,mint egy különös, névtelen naplót, ami talánmégiscsak pontosabban dokumentáljamajd a bent töltött időt, mint egyszeregy másik laptopon megkezdettzárójelentés.
