Gajdics Ottó, aki körül immár másodjára jut el az aggkori tehetetlenségig egy valaha ütőképesnek gondolt ifjúsági szervezet (egykor Nyíregyházán a KISZ utolsó mohikánjaként is ő kapcsolta le a villanyt), arról borong a pártlapban, hogy a kormányfüggetlen sajtó úgymond rágalmazza őket. „A leghatározottabban vissza kell utasítanunk, hogy tolvajnak, hazugnak titulálnak bennünket mindenféle bizonyíték nélkül” – tényleg nehéz eldönteni, hogy a történelem ismétli önmagát vagy a mai pártállam idézi vissza az MSZMP utolsó napjait. „Egy politikai párt természetes létezési módja, hogy időről időre ilyen formában is megbeszéli teendőit, s megfogalmazza véleményét az időszerű politikai kérdésekről. [...] Közli ellenfeleivel is: szerte az országban birtokolja a sportcsarnokokat, a munkahelyeket, a területeket, és természetesen – ha kell – az utcákat is. (Nagy taps.) Megüzeni, hogy jelen van, nehogy félreértsék vagy rosszul magyarázzák higgadtságát, türelmét, megértését” – egyetlen szót sem kell kicserélni benne, csak az 1988-as Grósz Károly helyére beilleszteni mondjuk a mai Orbán Viktort.
