Alighogy beléptünk avignoni lakásunk ajtaján, máris ránk zuhant a honvágy. Egyértelműen, kétségbeesetten, végigmarva az idegpályákat. Mert nem volt ott. Egy hónap alatt annyira hozzászoktunk a jelenlétéhez, az isteni palettáról elcsent színéhez, dörmögéséhez, hogy elkíséri majdnem minden lépésünket, kéretlenül is feldobja, átlényegíti azt, amit netán a parton építészetileg, városrendezésileg elrontottak, hogy valódi honunkká vált. Mi meg igazi patriótákká. És hódoltunk fürdéssel, hajókázással, vagy csak egyszerű bámészkodással. Читать дальше...