„Nagy energiát fektetek abba, hogy a beteg érzékelje az embert a szkafander alatt. Én mindig, amikor belépek, bemutatkozok, elmondom, hogy Ancsa vagyok, nagyon sokszor le is írom, hogy hosszú barna hajam van, barna szemem, nem fogja látni, de én most mosolygok a maszk alatt. Semmi mást nem lát belőlem, csak a szememet, és ez nagyon kevés. Ez nekünk is rossz, és a betegnek is. (…) Nem egyszer előfordul, hogy miután megvizsgáltam a betegeket, szólok nekik, hogy a zsilipajtónál, mielőtt megyek ki, látni fogja az arcomat, integetni fogok. Читать дальше...