Aranylemez, rendel!
Napra pontosan hatvannégy évvel ezelőtt, 1956. augusztus 22-én kezdték forgatni Elvis Presley első filmjét, a Reno testvéreket. A „király” nagy álma volt a mozi. „Az énekesek jönnek-mennek" – emlegette. – "De ha jó színész vagy, sokáig hódíthatsz.” Jó színész nem lett belőle, de kitűnő szerződést kötött, amely szerint első filmjéért 15 ezer, a másodikért 20 ezer, a harmadikért 25 ezer dollár illeti meg. Utóbb kiderült, ez csupán előleg volt igazi hollywoodi gázsijaihoz képest...
A Reno testvéreket sosem mutatták be. A film Love Me Tender címmel futott. Mégpedig azért, mert Elvis ötvenhat szeptemberében az Ed Sullivan Show-ban, alig 60 millió tévénéző szeme láttára és füle hallatára elénekelte a számot, s ennek nyomán több mint egymillió előrendelés érkezett a kislemezre az RCA Recordshoz. Ez volt az első korong, amely már azelőtt aranylemezzé vált, hogy megjelent volna.
Szintén először történt meg, hogy az amerikai slágerlista élén ugyanannak az előadónak két különböző produkciója szerepelt egymás után. A Love Me Tender öthetes uralkodása előtt tizenegy hétig a Don't Be Cruel, Hound Dog kombó vezetett, Elvis pedig összesen fél éven át vitte a prímet ötvenhatban, hiszen a Heartbreak Hotellel kilenc, az I Want You, I Need You, I Love You-val egy hétig virított a topon. (Pontosabban hatvannégy éve ott ragyog.)
A zene nem valami új szám volt. A polgárháborús filmhez polgárháborús dalt kerestek elő: William Whiteman Fosdick, valamint a Nagy-Britanniában született George Poulton 1861-es szerzeményét, az Aura Lea-t. Elvis énekelt más tizenkilencedik századi kompozíciót is, az It's Now or Nevert, de annak eredetije, az O sole mio harminchét esztendővel fiatalabb volt az Aura Lea-nél. Az utóbbinak Ken Darby írta át a szövegét, míg a filmben a Presley (Clint) bátyját, Vance Renót játszó Richard Egan azt mondta Elvisről: „Ez a srác úgy énekel, hogy elbűvöli a madarakat a fákról.”
Nem csoda, ha a tupelói titán keresményét 22 millió dollárra becsülte 1956 végén a mértékadó The Wall Street Journal. Ám – diszkréten fogalmazva – nem minden újság rajongott érte. A New Yorker azt írta: „Mr. Presley, akinek szegényes a tehetsége, de annál magasabb a bruttó jövedelme, a fiatal női lakosság nagy részét úgy izgatja, ahogyan még soha senki.” A The New York Times szigorú kritikusa pedig leszögezte: „Presleynek nincs számottevő énekesi képessége.” Nem csupán civil ellenállók akadtak. San Diego rendőrfőnöke közölte: ha Elvis valaha visszatér a városba, és úgy viselkedik a színpadon, ahogyan ötvenhat áprilisában tette, akkor menthetetlenül börtönbe zárják. (Az lett volna az élő Jailhouse Rock. Bár az 1957-es változat is meglehetősen eleven volt.)
A kaliforniai fakabát nyilván teljes megdöbbenéssel nézte a híradó képeit: a „Mr. Rock and Roll” feliratú plakáttal hirdetett film bemutatója előtt Elvis hatalmas gitáros alakját állították a New York-i Paramount bejárata fölé, és rajongók ezrei csak azért mentek oda, hogy megcsodálják az ember nagyságúnál jóval nagyobb kartonfigurát. Noha az utcán is tumultuózus jelenetek zajlottak, a moziba még nehezebb volt bejutni, a cukrot sem vitték úgy, mint a jegyeket. Képzelhetik, mi zajlott Elvis kilencvennégy 1956-os koncertjén! Azért volt csak kilencvennégy, mert lemez-, film- és tévéstúdióba járt, s a többszörös megterhelés okozta kimerültségtől összeomlott jacksonville-i fellépése után, amely egy hónappal előzte meg első albumának közzétételét.
A Love Me Tender című számnak hosszú utóélete lett. Hogy ki mindenki dolgozta fel? Inkább azt kell kérdezni: ki nem? Még Andrea Bocelli is. Az úgynevezett könnyű műfaj képviselői közül pedig – a terjedelmi korlátok miatt kivonatos a névsor – Pat Boone, James Brown, Petula Clark, Nat King Cole, Duane Eddy, Connie Francis, Johnny Hallyday, Engelbert Humperdinck, B. B. King, Jim Morrison, Ricky Nelson, Willie Nelson, a Platters, Cliff Richard, Linda Ronstadt, Demis Roussos, Frank Sinatra, Percy Sledge, Barbra Streisand.
A legnagyobb sikert azonban Elvis aratta a dallal. Amikor Memphisben is bemutatták a filmet, a telt házas közönség a címadó szám alatt úgy viselkedett, akár egy rock-koncerten. El tudom képzelni. Gyerekkoromban a helyszínen hallottam az őrjöngést: „Répa, retek, mogyoró, éljen az Új Rákfogó!” Jó, az nem film, hanem buli volt.
De az Alfa moziban. (Szép Szó)