Jó-e nekünk, hogy sok a gigamilliárdos?
Röviden: nem jó. Hosszabban: a kérdést úgy kéne feltenni, hogy e pénzeszsákok mit adnak a társadalomnak. A Financial Times május végi címoldala egyforma többemeletes jachtokat láttat a kikötőben, amerikai, kínai és egyéb felirattal. 2021-re sokan lettek. Ahogy a Forbes magazinban olvasom, Kínában egy évvel korábban még csak 280 milliárdos élt (dollárban számítva), mára 626 darab van belőlük. Most kezdik visszaszorítani őket (mármint Kínában…) Berobbant a milliárdos cunami.
A világban az Amazon főnöke, Jeff Bezos vezeti a listát, neki most épp 177 milliárd dollárja van, a második Elon Musk (Tesla autó, rakétatechnika) 150 milliárddal, a kínai Jack Ma (Ant Group, pénzügyi szolgáltató) kicsit lemaradva, 50 milliárddal követi a csúcson levőket. (Jack Ma-ra rászólt pártja-állama, mivel ott korábban olyan törvényt hoztak, hogy a tízmilliárd dollár feletti vagyont vérre menően megadóztatják, amúgy meg az ilyen céget és tulaját népellenesnek tartják. Jack Ma meg tojt az egészre, és 40 milliárd fölé tornászta vagyonát.) A világban egy évvel korábban 700 „darab” milliárdos volt, ma már 724 világcsászár akad, és számuk, mire ez a cikk megjelenik, legalább 3 százalékkal fog nőni.
A cím persze félrevezető: a gazdaságban nincs ilyen hogy „nekünk”, mármint hogy a jónépnek valami jó vagy sem. A nemzetgazdaságra már rá lehet kérdezni egy ilyen mondattal: a százmilliárdosok tömege hihetetlen mértékben megnövelte a társadalmi egyenlőtlenségeket. De komolyra fordítva a szót, ahogy Financial Times teszi, vannak jó és vannak rossz milliárdosok. A jók közé a találmányuk vagy ügyességük révén a vagyonosodók tartoznak. Amihez sok minden egyéb is kell, ötlet, invenció, társak, piac, szemfülesség – szóval, ha sok pénzük lesz, kb. megérdemlik. A rosszak közé azok tartoznak, akik öröklés után, az ölükbe hullott pénztömeg révén kerültek be ebben csoportba. Számuk exponenciálisan növekszik. (A szupergazdagok a társadalmak 0,1-0,4 százalékát teszik ki. A világban 2755 dollármilliárdos él, Amerikában 724 – a Forbes szerint.)
A probléma, hogy ti. a társadalmi össztermék profitjának 90 százaléka a tulajdonosok 0,1 százalékának a zsebébe vándorol, a közgazdászok számára már közhely. Thomas Piketty kezdte adózási bizonylatok elemzésével, aztán Joseph L. Stiglitz kiáltványszerű monográfiájával mutatta be, hogy a fejlett társadalmak mekkora árat fizetnek a kihegyezett egyenlőtlenségért (The Price of Inequality - Az egyenlőtlenség ára, 2012) (Szép Szó)