Papp Sándor Zsigmond: Szobafogság
Két hete kaptuk a szomorú hírt: a tizenhetedik évébe lépett macskánknak, Mircinek csak hetei vannak hátra. Azért vittük el az állatorvoshoz január legelején, mert már hosszú ideje rendetlenkedett a gyomra, aznapra viszont az étvágya is elment, ami sosem jó jel. Úgy volt, hogy kap egy injekciót, ami új erőt önt belé, ám a biztonság kedvéért elvégzett ultrahang kimutatta, hogy a rákos sejtek megszállták a gyomrát. Ráadásul igen agresszív fajtáról van szó, tárta szét a kezét tehetetlenül az orvos. Nem volt könnyű napja, csak abban a bő félórában, amíg ott voltunk, egy sürgősségi beavatkozásra behozott kutya és macska lehelte ki a lelkét, most meg erről kellett tájékoztatnia a mindig reménykedő gazdikat. A nejem sírt, én és Dusi csöndesen bámultunk magunk elé.
(Szép Szó)