Pesszimista hangok a csádi választások előtt

• 2016 elején parlamenti és elnökválasztásra kerül sor Csádban.
• Az előrejelzések szerint Idriss Déby elnöknek nem kell tartania attól, hogy bukott elnökként munkát kelljen keresnie.
• Saleh Kebzabo ellenzéki vezető országjáró túrája után egy sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy meglátása szerint megérdemelten ül-e a hatalomban a jelenlegi garnitúra.

Ahogy szomorú módon (persze más kontinensek mellett) Afrikában már megszokhattuk, egyetlen elnök- vagy parlamenti választás megszervezése és lebonyolítása sem múlhat el parázs viták, agresszív vádaskodások és esetleges bojkottok nélkül. Így van ez most Csádban is, ahol néhány hónapon belül a nemzeti törvényhozás tagjait és az elnököt is megválaszthatja majd a több mint 13 millió lakos. Alapvetően túlságosan sok nyitott kérdés nincs, ha a 2011-es voksolások eredményeit, a jelenlegi politikai hangulatot és az előzetes felméréseket vesszük, akkor szinte biztosra vehető, hogy az 1990 óta hatalmon lévő Idriss Déby és az általa alapított, lázadó csoportból egyeduralkodó parlamenti párttá váló Hazafias Megváltó Mozgalom (MPS) nyerni fog – anno 2011-ben Déby a leadott voksok 88 százalékát kaparintotta meg, az MPS pedig a 188 fős parlamentben 110 helyet szerzett, de szövetségeseinek köszönhetően ez az arány még jelentősebb lett a végén.

Legsikeresebb ellenzéki mozgalomként 11 képviselői helyet gyűjtött be a Saleh Kebzabo vezette Nemzeti Egység a Demokráciáért és Megújulásért (UNDR), amely már hosszú évek óta küzd Déby megbuktatásáért egy ellenzéki szövetség égisze alatt. Kebzabo nagy öreg a csádi politikában, már 1996-ban elnökjelölt volt, de akkor és 2001-ben is csak a „futottak még” kategóriába tudott bekerülni. A most már lassan 70 éves Kebzabo igazán legendás alak a hatalmas észak-afrikai országban, ő alapította Csád első független újságját, konzulként kiutasításra került Kamerunból, de írt cikkeket a neves Jeune Afrique magazinjának is. Persze ezek csak a margón említendők meg, hiszen az 1992-ben az UNDR-t megalakító Kebzabo jópár miniszteri posztot betöltött már (1996-os elnökválasztási harmadik helyezése után a második fordulóban Déby mögé állt be, ennek köszönhetően jutott különféle pozíciókhoz a későbbiekben), volt külügyminiszter, energiaügyi miniszter és mezőgazdasági miniszter is.

Ez a sikersztori 2001-ig tartott, amikor megromlott a viszonya Débyvel (valószínűleg egy rossz politikai alku eredményeként, hiszen a pletykák szerint miniszterelnök szeretett volna lenni), és innentől datálódik igazi ellenzéki szerepköre, amelynek keretében a hírhedt 2008-as n’djamenai lázadó ostrom kitervelésével is összemosták a nevét – tévesen, tegyük hozzá. Erre a hosszú bevezetőre azért volt szükség, hogy legyen egy kis rálátásunk arra, ki is intézett most kirohanást Déby ellen a napokban egy sajtótájékoztatón, amikor Kebzabo politikai párbeszédre szólított fel azután, hogy rámutatott a súlyos visszaélésekre, amelyek a biometrikus szavazói névjegyzék összeállítását kísérték.

Beszédében az is elhangzott, hogy hosszabb kampányútja során, amelyet az ország belsejében tett, egyértelműen azzal az igénnyel szembesült, hogy a csádi lakosság szeretne végre új lapot kezdeni a történelemben és szeretnének végre új elnököt látni Déby helyén. Azt, hogy az egykori szövetségesek kapcsolata mennyire megromlott már, mi sem jelzi jobban, hogy Kebzabo konkrétumokra is kitért, szerinte ugyanis Déby és vezetése külföldieket, menekülteket és még gyermekeket is bevett a december 15-én elkészült biometrikus névjegyzékbe, egyértelműen a választás eredménye befolyásolásának céljával. Bizonyítékokat még nem tudott felmutatni, de hangsúlyozta, hogy amint a kezében lesznek a tényeket alátámasztó dokumentumok, azonnal az ENSZ főtitkárához fordul majd.

Az UNDR székházában tartott „túrabeszámoló” elég megdöbbentő fordulatokat is tartalmazott, mint például azt, amely szerint az egyre szebb és tényleg világvárossá váló N’Djamena szépítése és a terrorizmus elleni harc közben a vidéki Csádra már semmilyen forrás nem jut („egyes emberek valamikor nem esznek egész nap semmit”), úgyhogy Kebzabo szerint a csádi állam mint intézmény már megszűnt létezni. Ezek pedig nem csak vádaskodások, az ENSZ adatai szerint a vidéki lakosság 87 százaléka a szegénységi küszöb alatt él és közülük 2,5 millió ember mindennapi betevője nem biztosított. A kormány oldaláról nagyobb közlemény még nem látott napvilágot, így ez az írás sem tekinthető teljesen objektívnek, ugyanakkor az eléggé nehezen beszerezhető információk világában talán segít abban, hogy továbbra is biztosan tudjuk: minden érmének két oldala van, és ha valamiről nem tudunk, az nem azt jelenti, hogy az nincs.