Hogyan nyerhetünk olimpiai rendezési jogot?
Az amerikai McKinsey&Company tanácsadó cég "Keep in Touch" szerdai, szűk körű webinárumának keretében a vállalat Rio de Janeiro-i irodájának egyik munkatársa, Patricia Ellen számolt be az idei Nyári Olimpiai és Paralimpiai Játékok rendezési jogát elnyerő Brazília pályázatával kapcsolatos személyes tapasztalatairól.
Bár napjainkban komoly politikai és gazdasági válságot él meg a dél-amerikai ország, a 2006-os pályázat idején segítette a figyelemre méltó gazdasági növekedés, amely akkor az egyik legígéretesebb feltörekvő gazdasággá tetté Brazíliát. A siker egyik kulcsa azonban egyértelműen az volt, hogy a város vezetése és a kormány nem csupán néhány évre előre, hanem az elkövetkező 50 évre (a város 500. születésnapjáig) terveztek, amikor a több dimenziós fejlesztéseket vetítették előre. A tervezés és felkészülés során pedig az is szabállyá vált, hogy azok nem valósulhatnak meg aktív állampolgári részvétel nélkül.
Az infrastrukturális koncepció egyik fő eleme az volt, hogy a központtól távolabb eső helyszíneket választottak ki az új létesítmények számára, de a fejlesztések összességükben az egész várost érintik. A szakértő szerint Rio a lehető legjobban használja ki az ezekben rejlő lehetőségeket, azáltal, hogy a fejlődés és az urbanizáció fő motorjaiba ruház be.
Ellen szerint mindenképpen megnyerő hatást keltett, hogy Brazília hosszú távú fejlesztési tervet nyújtott be, amelynek alapja az volt, hogy megvizsgálták, milyen lesz a népesség összetétele 50 év távlatában, és a korfa szerint csoportosított társadalomnak mik lesznek majd az igényei. A mai Rio de Janeiró-i lakosság fiatalnak számít, azonban az előrejelzések szerint 2065-re a korábbi fővárosban élő 90 év felettiek száma a jelenlegi ötszörösére fog nőni, míg a 19 éven aluliak száma a felére esik vissza, ezért a mai portugál és japán helyzetnek megfelelő, elöregedő társadalommal és a munkaerő csökkenésével számol a városvezetés. Így a projekteknél figyelembe veszik például, hogy a jelenlegi óvodai, iskolai épületeket milyen alternatív módon lehet kihasználni, az egészségügyet hogyan lehet átalakítani az idősebb páciensek igényeinek megfelelően, illetve hogyan kell majd megreformálni a nyugdíjrendszert.
2009 óta 45 projekt valósult meg az olimpiarendezés kapcsán, amelyek nem csupán az infrastruktúra (közösségi közlekedés javítása, új sportlétesítmények) területéhez sorolhatóak, hanem olyan szociális területekhez, mint az oktatás (új és új típusú iskolák), az egészségügy (társadalombiztosítási rendszer kiterjesztése a rászorulókra), környezet ("zöld város") vagy a szociálpolitika (életminőséget javító támogatási rendszer).
Ellen úgy véli, hogy tervezéskor az egyik legmeghatározóbb szempont az, hogy tisztázzuk, a jelenlegi előrejelzések szerint milyen jövőre lehet számítani, illetve milyenné szeretnénk azt alakítani. Továbbá azáltal, hogy előtérbe kerültek az állampolgárok preferenciái a várostervezés hatékonyabbá vált.